2016. August 26.
Scherer Péter azt szokta mondani, hogy maga sem tudja, hogy került a Műszaki Egyetemre, ennek ellenére elvégezte, bár sosem dolgozott mérnökként.
Színészi pályafutását a Műszaki Egyetem Szkéné Színházának Arvisura Társulatában kezdte, és jelenleg is sok előadása van a Szkéné Színházban. Néhány alkotótársával közös cége, a Nézőművészeti Kft. különböző tantermi- és felnőtt színházi előadások és projektek készítésével foglalkozik. Több Jancsó filmben láthattuk legendás „Kapa és Pepe” párosukat Mucsi Zoltánnal, és mindenki emlékszik a Kontroll című filmben nyújtott alakítására is. Most éppen a Válótársak című dramedy egyik főszereplője, és szinte nincs magyar film nélküle – szerepel többek között a hamarosan elkészülő Kincsem filmben is.
Kevesen tudják rólad, hogy mélyépítő mérnökként végeztél a BME Építőmérnöki Karán. Miért pont ezt a pályát választottad?
Színész szerettem volna lenni, de a főiskolára nem vettek fel. Az pedig, hogy diplomát kell szereznem, nem volt kérdés. Édesapám gépészmérnök volt, édesanyám pedagógus, és a továbbtanulás nagyon erős elvárás volt nálunk. Szerintem nem sokan voltak, akik a Színművészeti után a Műszaki Egyetemet jelölték meg a felvételi lapon, de én mindig is reál gondolkodású voltam, a matematika, fizika egész jól ment, így jött a BME Építőmérnöki Kar.
Kemények voltak az egyetemi évek?
Nagyon. A második év után abba is akartam hagyni. Akkoriban, ha 12 tárgyból kellett UV-zned, akkor 2 évre eltiltottak az összes egyetemi képzéstől. Nekem 11 utóvizsgám gyűlt össze. Akkor leültem édesapámmal, hogy én ezt nem csinálom tovább. Ő mondta, hogy fejezzem be, legfeljebb nem leszek mérnök. Azt szoktam mondani, hogy hatéves főmérnöki szakon végeztem (vagyis buktam egyet).
Akkor az fel sem merült, hogy mérnökként dolgozol az egyetem után?
De, akkor még talán lett volna rá esély, de végül nem úgy alakult. Pont kapott egy ösztöndíjat az Arvisura színház, ahol játszottam, és akkor én úgy döntöttem, hogy maradok ott. És közben a színház büféjét is üzemeltettük.
Más szemléletet kaptál az által, hogy egy műszaki pályára készültél?
Mindenképpen. Elmesélek erről két sztorit.
Egyszer egy próbára a rendező behozott egy fényképet, amin egy jógi levitál. Mindenki el volt tőle ájulva, hogy milyen elképesztő. Én viszont rögtön elkezdtem olyan szemmel nézni, hogy ez technikailag hogyan lehetséges. Alapvetően hiszek abban, hogy van valami felsőbb erő (mindenki nevezze, ahogy akarja), de az ilyen hülyeségekben nem, ennél sokkal praktikusabb gondolkodású vagyok. A többiek lehurrogtak, amikor elkezdtem kutatni a megoldást. Aztán a könyvben, amiben a fotó volt, egy oldallal később ott szerepelt, hogy hogyan is „levitál”: a botjából, ami le van ásva a földbe, kialakítottak egy ülőszerkezetet, amit elrejt a ruhája. Vagyis igazam volt.
A másik történet Jancsó Miklóshoz és a Nekem lámpást adott kezembe az úr, Pesten című film forgatásához kötődik. Az egyik jelenetben egy hídon sétálok, és nagyon el vagyok keseredve, szidom magam, mondom, hogy egy senki vagyok… stb. Amikor vettük fel, akkor én a senki mellé még hozzátettem: „egy zéró morféma”. Jancsó szerint ilyet csak egy mérnök találhat ki. És ebben van valami. A gondolkodásomon tényleg látszik az egyetemen töltött idő.
Az, hogy néhány saját céget alapítottatok, ugyanúgy ennek a praktikus gondolkodásnak köszönhető?
Hát, az inkább a véletlen műve. Beszélgettünk róla, hogy álljunk össze néhányan, mert akkor már csináltunk saját előadásokat. Megkérdeztük a lehetőségekről egy ügyvéd barátunkat, hogy tudjuk, hogyan is működik ez. Aztán ő aznap éjjel nem tudott aludni, így másnapra kész is lett a Nézőművészeti Kft. Van évente egy tantermi előadásunk, mert nagyon fontosnak tartjuk a fiatalok megszólítását, de kísérletezünk klasszikusok újraértelmezésével és improvizáció-alapú előadásokkal is.
Most ismét szoros a kötődésed a BME-vel: sokat játszol a Szkéné Színházban (a Nézőművészeti Kft. több előadását műsorra tűzték). Ez véletlenül alakult így?
Őszinte leszek: a színész oda megy, ahová hívják. Persze ettől függetlenül szeretem a BME-t, magát az épületet is, minden évben csinálok egy különleges körutat a Színházak Éjszakája programsorozaton, ami során a BME épületének titkos részeibe vezetem be a közönséget és elmesélek néhány izgalmas egyetemi élményt.
Volt olyan élethelyzet, amikor konkrétan profitáltál abból, hogy mérnök vagy?
Áh, felújításnál ugyanúgy átvertek, ahogy mindenki mást. Igazából ez az a helyzet, amikor az életben is tökéletesen hozom azt a balek-figurát, amit előszeretettel osztottak rám az utóbbi évtizedekben a filmvásznon.
